Összetört a gyásztól az ország: rutinműtétre ment, de belehalt a magyar híresség
Rengeteget köszönhet neki az ország. Egy nincstelen gyerekből lett dúsgazdag műgyűjtő. Palotája volt Münchenben, lakása Velencében. Nemes Marcell nem csak magának gyűjtött, számtalan festményt ajándékozott a Szépművészeti Múzeumnak. Nemes Marcell dúsgazdag, tehetős ember lett és folyamatosan jótékonykodott. Szinte minden évben méregdrága, világhírű festők alkotásait ajándékozta a Szépművészeti Múzeumnak. Pompás lakása volt Budapesten, egy hatalmas birtoka Tahiban, egy időben az egész Papsziget is az övé volt, később Münchenben vásárolt egy négyemeletes palotát, de Párizsban és Velencében is volt lakása.
A művészetnek és a gyűjtésnek élt, nem kevés pénzzel támogatta a tehetséges magyar festőpalántákat, mellette pedig mai árfolyamon nézve milliárdokat érő festményeket ajándékozott a Szépművészetinek. Kecskemét városának is sok világhírű képet adományozott, ám mikor megnyílt a múzeum, őt elfelejtették meghívni a megnyitóra… Aztán 1918-ban úgy döntött, Münchenbe teszi át székhelyét.
A következő évben a Tanácsköztársaság ideje alatt lefoglalták a több száz darabos pesti festménygyűjteményét, amelyet később szeretett volna kivinni Németországba, ám az állam a magyar festők képeit nem engedte ki… A müncheni palotája falán a legkiválóbb művészek képei sorakoztak, az olasz reneszánsz alkotóktól kezdve, a németalföldi mesterekig. A legbüszkébb azonban a miseruha gyűjteményére volt. A palotában egymásnak adták a kilincset a híres festők és szobrászok, egy időben nála lakott Rainer Maria Rilke, az osztrák impresszionista költő is.
1924-ben saját költségén vásárolta meg Mányoki Ádám Rákóczi Ferencről készült híres portréját külföldön, hazahozta és pompás ünnepség keretén belül adta át a Szépművészeti Múzeumnak. Nemes Marcell már a negyvenes éveiben végrendeletet készített. Tetemes summát jelölt meg a magyar állam részére, azzal a kikötéssel, hogy alapítsanak ingyenes nyelviskolát, laboratóriumokat, népjóléti intézményeket. Egyes források szerint rövid ideig volt házas, a felesége viszont váratlanul elhunyt, gyermekük pedig nem született.
Mindent tudott a festményekről, éppen ezért nem tartotta sportszerűnek, hogy a témában járatlan magánemberektől vásároljon műalkotásokat, ellenben a műkincs-kereskedőkkel örömmel alkudozott, s általában ő jött ki jobban az üzletből. Olyannyira jól, hogy Európa-szerte csodájára jártak Nemes Marcell-gyűjteményének, aki tényleg a semmiből, a saját tehetsége által teremtett birodalmat. Habár 1918-tól kezdve Münchenben élt, rendszeresen hazalátogatott, hiszen sosem tagadta, mennyire szereti a hazáját, ám az állandó politikai változások miatt úgy érezte, biztonságosabb neki külföldön. 1930 októberében éppen Budapesten volt egy rutinműtét miatt, amely után azonban trombózist kapott és hiába küzdöttek az orvosok, már nem tudták megmenteni az életét. Csupán 64 éves volt a váratlan halála idején.